Nem sokat tudtam a buddhizmusról és a meditációról életemben, maximum annyit csak, mint mindenki más: valami furcsa, távoli, elvont vallás-szerű dolog, ami mégis eléggé más jellegű, mint az általunk ismert nyugati vallások. Meg azt, hogy van aki meditál, az ül egy helyben és nagyon nyugodt lesz egy idő után, és semmi nem fogja zavarni meg érdekelni. Meg hogy ez valahogy nem annyira Istenről szól, hanem valahogyan valami másról. Meg van benne reinkarnáció is, amit én teljes sületlenségnek tartok. Körülbelül ennyi volt a kapcsolatom a buddhizmussal, mint egy átlagos nyugati embernek.

Mégis, valahogyan, valamiért úgy éreztem, hogy a meditáció és a buddhizmus nem hülyeség. Mindig volt benne valami vonzó számomra, mindig volt valami titkos hang bennem, ami azt súgta nekem, hogy foglalkozzak vele, ismerkedjek meg vele, mert nagy kincseket rejt számomra. Időnként, néhány évente vettem is a fáradságot arra, hogy megpróbáljam egy kicsit jobban beleásni magamat a témába, de valahogy mindig zátonyra futottak a próbálkozásaim. Elkezdtem olvasni a wikipedián a buddhizmusról, de valahogy nem jött át belőle semmi lényeges, csak mindenféle homályos elvek és az egész története, ami hidegen hagy. Aztán volt, hogy vettem néhány könyvet, de már a bevezető fejezetnél a sarokba vágtam őket, mert olyan idegesítő sületlenségekbe és logikai bukfencekkel tarkított fejtegetésekbe botlottam, amit sehogyan sem tudott befogadni a matematikához, logikához és mindenféle szigorú tudományhoz szokott gyomrom. Úgyhogy mindig feladtam a próbálkozásaimat egy kis idő után, de a hang csak nem akart elcsendesedni bennem. Annyival zártam magamban ezeket a próbálkozásokat, és azzal válaszoltam a biztató hangoknak, hogy majd egyszer biztosan el fog jönni ennek is az ideje, de úgy látszik, még nincs itt.

Jon Kabat-Zinn

Aztán úgy egy évvel ezelőtt néhány alkalom erejéig elkezdtem járni egy terapeutához, és ő javasolta azt, hogy olvassam el Jon Kabat-Zinn néhány könyvét, hátha meg tudok tanulni belőle egy kicsit máshogy viszonyulni a világhoz, és egy kicsit jobban ellazulni. Két könyvével kezdtem: "Bárhová mész, ott vagy", valamint "Full Catastrophe Living" (ez utóbbi sajnos még nem jelent meg magyar fordításban).

Egy komplett új világ tárult fel előttem, pont úgy, ahogyan azt mindig is sejtettem, hogy ott van valahogyan a buddhizmus mögött, ahogyan azt az hang sugallta nekem. Egy világ, ami mindent megváltoztat egy kicsit ahhoz képest, ahogyan eddig tekintettem a világra. És mindez teljesen logikusan felépítve, mellőzve minden süket dumát, hitkérdést, vallást, reinkarnációt, telepátiát, ezotériát, felsőbb erőket. Teljesen érthető módon tálalva, szándékosan a nyugati ember számára emészthető módon, egy nyugati világból származó orvostól, akinek pontosan az volt a célja, hogy olyan a nyugati világot ismertesse meg ezzel a tőlünk egyébként nagyon távol álló világgal. Színtiszta tudomány, tiszta pszichológia, tudományos precizitással felépítve, megtapasztalhatóan, mérhetően, érthetően.

Mi a meditáció számomra?

De miről is szól ez az egész? Annyian annyi féleképpen fogalmazták meg már ezt előttem, de azért teszek én is egy kísérletet rá az alapján, hogy számomra mit jelent mindez. A meditáció az az agynak, ami a testnek a sport. A meditáció egy gyakorlat, egy eszköz, aminek segítségével jobban megismerhetem azt, ami a fejemben vagy akár a testemben zajlik - a gondolataimat, az érzéseimet és a testem jelzéseit. Ezáltal pedig nem csak azt tudom megérteni, hogy mi zajlik bennem, mikor mit miért csinálok, de lehetőségem nyílik arra is, hogy némileg eltávolodjak a gondolataimtól és érzéseimtől, és tudatosan viselkedjek és cselekedjek, ne automatikusan, vakon, a mély, számomra ismeretlen gondolataim és érzéseim játékszereként. Ez persze nagyon egyszerűen hangzik így, a valóságban mindez sokkal összetettebb, de a lényeget így tudnám összefoglalni.

A gyakorlatok

És hogy mindezt hogyan? Miből is állnak a gyakorlatok? Meglehetősen egyszerűek. Leülök egy székre vagy a földre vagy éppen lefekszem valahová, és semmi mást nem kell csinálnom, mint megpróbálni figyelni egyetlen dologra, például a légzésemre. Mindezt egy előre meghatározott időn keresztül, mondjuk 10 percen át folyamatosan. A gyakorlat maga nagyon egyszerűen hangzik, és az is, nincs benne semmi titok vagy trükk. Viszont ténylegesen leülni és csinálni, na az már egészen komoly kihívás számomra. Elkezdem figyelni a légzésemet, aztán a következő pillanatban azon kapom magamat, hogy eltelt öt perc, amiből az elmúlt négy és félben a munkámon járt az eszem, és teljesen meg is feledkeztem arról, hogy egyáltalán meditálok. Máskor érzések öntenek el, megint máskor emlékek. Olyan is volt, hogy egész egyszerűen rosszul lettem, rám tört egy erőteljes hányinger érzés, és fogalmam sincs, hogy egyáltalán honnan jött. Rendszeresen érzek olyat is, hogy képtelen vagyok mozdulatlanul egy helyben maradni, mert egyszerűen belefeszül és beleőrül a testem. Volt olyan, hogy abba kellett hagynom, képtelen voltam folytatni. Máskor egy fél órás meditáció végén visszagondolva be kellett lássam, hogy jó ha egyáltalán néhány percet eltöltöttem valóban a légzésemre figyelve.

Olyannyira nehézséget okozott nekem mindez, hogy hamar el is kezdtem hanyagolni, és inkább csak olvastam és olvastam a könyveket, mert minél többet meg akartam tudni erről a számomra új világról, de csinálni, az valahogy nem akaródzott. Sokáig kerültem is a gyakorlatokat, bármennyire is azt írta a könyv lépten-nyomon, hogy anélkül nincs értelme az egésznek, de én már csak ilyen "elméleti ember" vagyok. Aztán idővel kipróbáltam néhány más típusú meditációt is, mint például a sétálva meditálást, vagy a jógát. Csak egyszerűen, otthon, egy erre a célra készített felvétel segítségével. A sétálómeditáció során csak annyi a gyakorlat, hogy meg kell próbálni a lehető leglassabban lépegetni, egyik lábbal a másik után, és közben meg kell próbálni megfigyelni minden egyes mozdulat minden részletét, minden izom összehúzódását és elengedését. A jóga is ehhez hasonló, annak során egyszerű test-gyakorlatokat végzek, ami közben minden erőmmel a légzésemre és a testemben keletkező egyéb érzésekre próbálok fókuszálni. Ezeket valamivel jobban tudtom csinálni és élvezni, kevésbé érzem magamat nyugtalannak közben, annak köszönhetően, hogy eleve mozgásban van a testem.

A hatások

Maga a könyv olvasása, és a saját tapasztalataim is egyaránt lenyűgöztek engem, mert látva a legegyszerűbb gyakorlatok nehézségeit, azt, hogy még öt percet sem vagyok képes egy helyben, nyugodtan és fókuszáltan megülni, azt gondoltam, hogy micsoda távlatokat nyithat mindez előttem. Arra gondoltam, hogy mennyire más lehet majd az életem és annak minden egyes perce, ha képes leszek mondjuk egy órán át egy helyben ülni, és a légzésemre koncentrálni. Mennyire máshogy viszonyulok majd a világhoz, az érzéseimhez és a gondolataimhoz.

És hogy milyen (mérhető) hatásai és előnyei vannak a meditációnak a nálam tapasztaltabbak szerint:

• Csökkenti a stresszt
• Lassítja az öregedést
• Megtanít jobban értékelni és élvezni az életet
• Segít jobban kapcsolódni másokhoz
• Kiterjeszti a figyelmemet
• Erősíti az immunrendszert, egészségesebbé tesz
• Javítja az alvást
• Javítja az agyműködést
• Boldogabbá tesz

Az, hogy ez a világ feltárult előttem, nagyon jó érzéssel tölt el engem, mert egy eszközt ad a kezembe és egy reményt arra, hogy ennek segítségével képes lehetek változtatni az életemen, képes lehetek levezetni a bennem dúló érzéseket és feszültségeket, és képes lehetek arra, hogy ne legyek többé ezek játékszere.

Az alapelvek

Meditáció során a könyv és az instrukciók szerint az alábbiakra kell megpróbálni törekedni, az alábbi hozzáállást kell elsajátítani a gyakorlatok közben, ami aztán kihat az élet egyéb területeire is:

• Nem-ítélkezés: én azt látom, hogy az agyam mást sem csinál, csak ítélkezik, címkéket ad dolgoknak, és mindent "jónak" vagy "rossznak" ítél, mindenféle átmenet nélkül. Ez egy fontos és hasznos funkciója az agyamnak, és nagyon nehezen megy az átmeneti kikapcsolása is a gyakorlatok közben
• Türelem: azt hiszem ez az a dolog, amiben már most sokat fejlődtem a gyakorlatoknak köszönhetően, és aminek a továbbfejlesztésén a legkevesebbet kell dolgoznom
• Kezdő agy: nagyon nehezen tudok megszokott dolgokra új tekinteni, de ebben is fejlődtem már, és úgy gondolom, hogy ez sem akadálya a meditációm további mélyülésének
• Bizalom (magamban és az érzéseimben): először azt akartam írni, hogy komoly problémáim vannak azzal, hogy nem bízom magamban és az érzéseimben, de ha jobban belegondolok, sokat fejlődtem ebben is, hiszen többnyire megtanultam elhinni azt, hogy egészséges és mentálisan is ép vagyok, csak ez sajnos nem mindig sikerül
• Nem-erőlködés: na ez igazán nehezemre esik, hiszen egész eddigi életemet a mérhető teljesítmények szorításában éltem, amit élveztem, amiben jó vagyok, és amit én magam tűztem ki mindig magam elé. Ezzel szemben most egy olyan dolgot csinálok, ahol ez egyenesen káros. Mindig mindent meg akarok változtatni, és mindig haladni akarok valahová, és mérni a haladást…
• Elfogadás: talán ez a legnagyobb akadály, hogy képtelen vagyok elfogadni dolgokat olyannak, amilyenek, anélkül, hogy meg akarnám őket változtatni
• Elengedés: elengedni a dolgokat, nem kapaszkodni beléjük. Hagyni a gondolatokat és érzéseket jönni, és aztán maguktól menni. Annyira idegen tőlem ez is. Ugyanúgy, ahogyan az elfogadás, úgy az elengedés is nehézségeket okoz számomra

Ami (még) nem fér a fejembe

Persze az új világ, az új értékrend és az új logika rengeteg kérdést is felvet számomra, amik egyelőre még erősen ellentmondásosak számomra.

• Például miért baj az, ha az agyam mindig elkalandozik, és mindenféle dolgokon gondolkodik? Mi ezzel a probléma?
• Vagy miért jó az, ha képes vagyok fél órán át egy helyben ülni és csak a légzésemet figyelni? Mivel jobb ez bármilyen más tevékenységnél?
• Mi köze a légzés figyelésének ahhoz, hogy a jelenben éljek, és éles szemmel járjak? A gyakorlat és a légzés figyelése számomra sokszor menekülés a külvilágból.
• Nem tudom elfogadni azt, hogy a meditációnak nincs célja. Különben miért csinálnám? Vannak nála élvezetesnek és jobbnak tűnő dolgok is. Minek kínozzam magam ezzel?
• Mi a baj a célokkal? A célok azt jelentik, hogy most valami nem jó?
• Az elfogadás számomra egyet jelent azzal, hogy megszűnnek a vágyaim, nem lesznek céljaim, mert minden jó úgy, ahogyan van.
• Mi a különbség az elfogadás és az elengedés között?

Remélem idővel majd ezekre is megtalálom a válaszokat…