Jó ideje fontolgattam már, hogy elkezdjek blogot írni, pontosan a bemutatkozó írásomban részletezett okok és célok miatt. Meg azért is, mert az elmúlt években rengeteg gondolatomat, érzésemet, élményemet és felismerésemet papírra vetettem magamnak a naplómban, vagy nevezzük akárminek. Időnként néhány írásomat megosztottam másokkal, hozzám közel álló emberekkel is, akik többnyire érdeklődéssel, megértéssel és támogatással fogadták ezeket, és ők maguk is biztattak engem arra, hogy egyszer megoszthatnám gondolataimat szélesebb körben is.

És mégis, mindezidáig mindig visszatartott több dolog attól, hogy belevágjak.

Gondolatok, kétségek tömkelege:

• Mégis ki lenne kíváncsi az én véleményemre, az én életemre, az én élményemre? Kinek lehet érdekes az én kis egyszerű, közönséges, unalmas életem?
• Mi újat tudnék mondani bárkinek is, amikor annyi, de annyi blog foglalkozik efféle lelkizős, pszichologizálós dolgokkal?
• Hogy jövök én ahhoz, hogy blogot írjak felismerésekről és élményekről, amikor olyan emberek vanna a "piacon", mint Mark Manson, Jon Kabat-Zinn, John Bradshaw vagy Feldmár András? Ki vagyok én hozzájuk képest? Mi olyat tudnék én mondani, amit ők ne tudnának, és amit ők ne mondtak volna már el korábban?
• Hogy jövök én ahhoz, hogy másoknak segítsek és megmondjam a tutit, amikor még én is nyakig ülök a szarban?
• Mi lesz, ha nem tudok értelmesen fogalmazni? Ha bénán írok? Ha valaki számára idegesítő lesz a stílusom vagy én magam?
• Azt sem tudom, hogyan kell blogot írni, vagy egyáltalán úgy írni, hogy valamennyire érdekes és olvasható legyen. Előbb el kellene olvasnom valami segédletet, és meg kellene tanulnom normálisan írni, be kellene iratkoznom valami tanfolyamra, és szükségem lenne valami hivatalos véleményre vagy képesítésre vagy papírra, ami igazolja (számomra), hogy képes vagyok "írni".
• Amúgy is túl nagy és hosszadalmas munka, hogy bármi értelmes dolog kijöjjön ebből az egészből, olyannyira, hogy belekezdeni sincs értelme.
• Mi lesz, ha kiderül? Mi lesz, ha valaki olyan olvassa el, akit nem szeretném, ha elolvasná? Mi lesz, ha megtudják a legmélyebb titkaimat?
• Mi lesz, ha megbántok vele valakit a saját életemből? Mi lesz, ha valaki dühös lesz rám valamelyik írásom miatt? Hogy fogom azt elviselni és kezelni?
• Mi lesz, ha kiderül, hogy rosszul gondolom, rosszul látom, tévedtem? Mi lesz, ha kiderül, hogy teljesen infantilis, bugyuta elképzeléseim vannak a világról?
• Mi lesz, ha kiderül, hogy egyedül vagyok a problémáimmal? Mi lesz, ha senki nem fog megérteni?
• Mi lesz, ha kiderül, hogy teljesen beteges gondolataim és érzéseim vannak?
• És egyáltalán, van bármi értelme ennek az egésznek? Tényleg komolyan gondolhatom azt, hogy ebből valami értelmes dolog fog kisülni?
• Csak okoskodok és beszélek itt az érzéseimről meg az életemről értelmetlenül, ahelyett, hogy megélném őket. Pont, ahogyan azt egész életemben csináltam…

Ezek a gondolatok, ezek a kétségek most is ugyanígy itt vannak velem. Ugyanúgy elhiszem őket néha, és ugyanúgy szorongó érzéseket képesek okozni bennem. Ilyenkor ugyanúgy elbizonytalanítanak. Talán egy kicsit kevésbé, mint mondjuk egy vagy két évvel ezelőtt, de itt vannak velem. Most valamiért mégis úgy döntöttem, hogy leszarom őket, egytől egyig!